Pink Martini - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Idén húszéves ez az érdekes nevű zenekar, és sajnálom, hogy én csak nemrég fedeztem fel őket. (Egy korábbi ukuleletesztelő bejegyzésben - KALA KA-S - az egyik legismertebb dalukra pöngetek.) Az együttest egy kissé túlmozgásos zongorista alapította 1994-ben, és azóta is folyamatosan koncerteznek, több albumuk jelent meg, és nagy népszerűségnek örvendenek elsősorban a tengerentúlon. Legújabb albumukon fontos szerepet kap az ukulele is: nemcsak a címlapon tűnik föl, hanem több jó számban is.

Akinek a "The von Trapps" nem mond semmit, nézze meg mindenképpen a Muzsika hangja című, 1965-ös filmet (~musicalt). Ha minden igaz, a "The von Trapps" együttest tényleg von Trapp leszármazottak alkotják. Na, nem is ez a lényeg, térjünk vissza Pink Martinihez. Legelőször a Veronique című számot hallottam tőlük:

El voltam ájulva tőle. Maga az albumcím is aranyos - Kapaszkodj, kicsi paradicsom -, de ez a dal meg a zenei finomság non plus ultrája. Viszonylag kevés hangszer szól, de annál nem is kell több. Ez a kevés tökéletesen leköti az ember figyelmét, nem keletkezik "űr", hogy "valami még hiányzik". Nem, nem hiányzik ebből a dalból semmi, hiszen az első pillanattól kezdve elvarázsol. A versszakok végén hallható zenei megoldás - jól füleljünk - továbblendíti mindig a dalt, hiszen nem a fülünk által várt záró dúr akkordra érkezünk, hanem valami másra ott, ahol azt énekli az énekes, hogy "Veee-roooo-niiiiik". Ugye? Lezárásra számítunk, de mégsem azt kapjuk. Az énekszólam néhány hangot tartalmazó hangkészlete pedig hirtelen, egy váratlan dallamfordulattal kibővül: senki sem számít rá, hogy a "don't leave me, my darling" nagyobb lépésekkel hirtelen a pincébe vezeti a dallamot, amely aztán rögtön visszaugrik a megszokott magasságba. Lehetne még elemezni, mennyi zenei ötlet és zsenialitás jellemzi ezt a dalt... Miután először végighallgattam ezt a számot, a kezem rátapadt a lejátszás gombra, és egymás után vagy 10-15* hallgattam meg, aztán úgy döntöttem, itt az ideje kicsit jobban elmélyedni Pink Martiniben.

Sok számukat hallgattam meg, és a következő, általános véleményt alkottam Pink Martini zenéjéről. Amit ők játszanak, azt hívják Zenének. Nagy Z-vel. Mindent megtalálok a dalaikban, amit a zenében keresek. Ötletet, fantáziát, finomságot, gazdag hangszerelést, fülbemászó dallamokat, elsőre szerethető számokat. Nem mondom, van olyan nótájuk, amit azonnal "nextelek", de legalább 25-30 daluk van, amelyeket megalkuvás nélkül szeretek (és megunás nélkül tudom hallgatni), és ez - nálam legalábbis - nagyon ritka, hogy egy együttes ilyen sok számát szeressem. Bár a dalszöveg nekem nem számít - azaz mindegy, miről szól egy dal, ha a zenei rész rossz, felőlem lehet "tökjó a dalszöveg" - mindenképpen elismerésre méltó, hogy a Pink Martini a dalokat az alapértelmezett angol mellett franciául, japánul, olaszul, arabul (!) stb. énekli, azaz igyekeznek a dalszövegben is rendkívül színes világot teremteni. Az egyik legnépszerűbb daluk, a Sympathique (az azonos című albumról):

Az együttes rengeteg saját dallal büszkélkedhet, emellett jónéhány népszerű számot feldolgoztak (ahogy a legújabb albumuk is egy feldolgozott szám címét viseli: Dream a Little Dream). A dalaik nagyon változatosak: aki sok Pink Martinit hallgat, a stílusjegyeket megjegyzi, felismeri, de mégsem mondhatjuk, hogy ugyanúgy hangzik minden számuk (persze vannak hasonlók), hiszen gondosan és fantáziadúsan állítják össze az egyes dalokban megszólaló hangszereket a lehető legszélesebb skáláról válogatva: fúvósok, vonósok, ütős hangszerek egész garmadáját vonultatják fel, több számukban hallható a manapság szinte a könnyűzenei feledés homályába veszett hárfa. Biztos vagyok benne, hogy olyan hangszerek is megszólalnak, amit halandó ember fel sem ismerne a hangjáról vagy meglátva nem tudná a nevét, de legalábbis kézbe fogva azt sem tudná, hogy fújni kell vagy ütni.

És hogy a bejegyzés lezárásaként gonoszkodjak egy kicsit: miért írtam a bevezetőben, hogy "kissé túlmozgásos" a zongorista, aki alapította az együttest. Ha Pink Martini koncertfelvételt nézünk, és megfigyeljük a zongoristát, azon kívül, hogy zseniálisan játszik, láthatjuk, hogy teljesen fölösleges, nagy, teátrális mozdulatokkal köríti a zongorázást. Hirtelen magasra kapkodja a kezét, túlzó mozdulatokat tesz, ami azért érthetetlen, mert enélkül is tökéletesen élvezhető a zenéjük, de a modoros színészkedés inkább visszatetsző, semmint megnyerő. Azt hiszem, ez mégis megbocsátható, hiszen nagyon gazdag zenei kinccsel ajándékoztak meg mindenkit!

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/pink-martini

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2011-01-04
Az ukulele részei, hangolása Az alábbi képen szemléltetjük az ukulele részeit, amelyek elnevezései - a rokonságból kifolyólag - teljesen megegyeznek a gitár részeinek neveivel (adott részre több elnevezés is létezhet):   Ennek olyan borzasztóan...

Gáll Tamás 2021-02-05
Az F-dúr 7-es akkordot kétféleképpen is származtathatjuk más akkordból. Talán a leglogikusabb az F-dúrból, hiszen ahhoz csak egy hangot adunk hozzá, mégpedig úgy, hogy a gyűrűs ujjunkat letesszük a harmadik húr harmadik bundjára, így megkapjuk az Eb hangot. Ha...

Gáll Tamás 2012-11-20
Az első holdraszállás történetével millió cikk, könyv, film stb. foglalkozott, van azonban egy olyan érdekesség, amiről szerintem sokan nem tudnak (nekem is egy barátom, Marci hívta fel rá a figyelmemet, ezúton is köszönet érte!). Amikor az űrhajósok visszatértek...

Gáll Tamás 2014-08-19
Szerintem ezt az "oldie"-t mindenki ismeri, könnyen megjegyezhető dalszövege miatt pedig nem kell sokat vacakolnunk a sorok memorizálásával, hiszen egy határozott "Tequila"-kiáltással el is intézhetjük az "éneklést". A nóta - melyet a The Champs együttes szerzett 1958-ban és '59-ben...

Gáll Tamás 2012-10-18
Komár László tegnap távozott az örök rock 'n' roll mezejére. Nagyon sajnálom, mert kiváló előadó volt, és nem hallhatjuk tőle többé, hogy sikerült az elmúlt héten vennie egy pár lakkcipőt. Azaz dehogynem! Szerencsére megmaradnak nekünk a felvételek,...

Gáll Tamás 2020-05-18
A blog indulásához képest nagyon sokára készült el ez a húrozós videó, alig 9 és fél évet kellett rá várni. Ennek egyik oka, hogy kicsit szégyellem, de az ukulele húzorásban nincs túl nagy gyakorlatom. Másrészt én azok közé...

Gáll Tamás 2018-02-12
Tavaly decemberben a Baton Rouge VS-2 Sun ukulelével ismerkedtünk meg, amelyet azóta is rendszeresen használok, és igazán szeretek rajta játszani. A Baton Rouge ukuleléket bemutató sorozat második részében egy koncert méretű hangszert próbálunk ki, ez a Baton Rouge UR 11-C. A...

Gáll Tamás 2012-10-23
Tudom, hogy nemrég készítettem egy postot az Indiana Jones filmzenéjéből, de amikor az elektroakusztikus ukulelét teszteltem, és pöngettem mindenfélét, ami eszembe jutott, egyszercsak elkezdtem játszani az Indy-témát, és elég zúzósan szólt, gondoltam, megosztom...

Gáll Tamás 2021-12-19
Kedves Ukulelések! Ma meggyújtottuk a negyedik gyertyát is az adventi koszorún ... az év vége közeledtével mindig szoktam egy hosszabb-rövidebb bejegyzésben összegezni az évet, kérem, legyetek szívesek megengedni, hogy ezt idén is megtegyem. Többen kérdeztétek...