Újra karácsony közeleg, ezért hát a kiváló főszerkesztőnk által elkezdett hagyományt, miszerint feldolgoznuk egy könnyed karácsonyi dalt ukulelére, egy magyar bethlehemes énekkel folytatom.

A dal amellett, hogy mindenki ismeri, egy további, ukulelések számára igen előnyös tulajdonsággal is rendelkezik: a hangneme F-dúr, ami nagyjából a második skála, amit érdemes megtanulnunk, a 2/4-es üteme pedig könnyűvé teszi a dallammal egyidejű akkordkíséretet.

A dal lejátszását a dallam megtanulásával kezdjük. Viszonylag könnyű, és ha az F-dúr skála az ujjunkban van, akkor már az általános iskolai emlékek alapján is könnyű lesz rátalálni a megfelelő hangokra. További nagy könnyebbség, hogy tulajdonképpen csak négy rövid szakaszt kell megtanulni, és mindet kétszer ismételjük. A jobb olvashatóság érdekében itt kiírtam, a szöveggel alatta.

Ha a dallam már kívülről megy (és ami fontos: odanézés nélkül, hogy a gyertyafényben se jöjjünk zavarba), akkor hozzáadhatjuk az akkordokat. Három akkorddal és azoknak egy pár variánsával meg lehet oldani a harmóniát, és mivel egy kellően kényelmes tempójú a dal, a hüvelykujjal lefelé pengetéssel is könnyedén tartható. A lefelé mutató szárú hangok mutatják a kíséretet. 

Ha végignézzük a kottát, észrevehetjük, hogy a C húr gyakorlatilag folyamatosan zeng, kivéve a 13. és a 15. ütemet. Viszont ha szeretnénk fenntartani ezt a folyamatos zümmögést (mint a tekerőlant burdonhúrjai, ami egy magyar népdalhoz igencsak illik), akkor némi trükkhöz kell folyamodni.

A 13-16. ütemekben viszonylag gyors F-B-F dúr váltások vannak van, de mivel a dallam G-D-C, ezt nem tudjuk a szokásos módon megoldani anélkül, hogy megszakadna a zengés. A megoldást egy eltérő lefogás adja.

Az alábbi három akkordvariánsról van szó:

Megfigyelhetjünk, hogy a 2. és a 4. húrt egymáshoz képest ugyanott kell lefognunk mindhárom esetben; ezt fogjuk kihasználni a folyamatos hangzás érdekében. Első lépésként az F dúr lefogásán változtatunk annyit, hogy a negyedik húrt a gyűrűs ujjunkkal (az alábbi ábrán pirossal), a másodikat pedig a középsővel (kék) fogjuk. Így a mutatóujjunk szabadon marad. Ekkor nem kell mást tennünk, csak pengetés után elcsúsztatni a kezünket az ötödik bundig, úgy, hogy közben nem engedjük el a húrokat, majd letesszük a mutatóujjunkat barréba, és megpendítjük a B-dúrt. A visszafelé váltás ugyanez, ott is lent hagyjuk a középső és a gyűrűsujjat, és amikor visszaértünk az F-dúr pozícióba, kisujjal lefogjuk a C hangot az A húron. 

Ez a váltás nem könyű, sok és lassú gyakorlást igényel, mire pontosan megy, de megéri, mert ezek után hasonló trükköt más daloknál is bevethetünk.

A teljes kottát pdf-ben letölthetitek innen. Kellemes adventi ukulelézést kívánok!