...és megint dühbe jövünk - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Egy korábbi bejegyzésemben (Kincs, ami nincs) áradoztam már arról, gyerekként mennyire magával ragadtak a Bud Spencer és Terence Hill filmjei. Nemrég jöttem rá, hogy a filmekben a direkt poénok mellett rengeteg finom abszurditás van, ami vagy feltűnik a nézőknek vagy nem. Én ez utóbbi kategóriába tartoztam, de mióta felfedeztem ezt az érdekességet, kicsit más szemmel (is) nézem újra a filmjeiket nézném újra a filmjeiket, ha lenne időm. Az nyilván mindenkinek feltűnik, hogy szinte minden filmjükben babot (vagy ha azt nem, mást és sokat) kajálnak együtt vagy külön, több vagy kevesebb sikerrel és függetlenül attól, hogy éppen a vadnyugaton vannak vagy modern környezetben. Az egyik örökzöld jelenet a hagymásbab-krumplishal párbeszéd az "...és megint dühbe jövünk" című filmből, ha valaki nem emlékezne rá:

Kicsit gondolkodtam ezen a jeleneten. Ebben tökéletesen tetten érhető az abszurd humor, amire az előbb céloztam. Mire gondolok? Arra, hogy figyeljétek meg, honnan indul és hová jut ez a nem egészen egyperces rész. Terence ki van akadva, mert nem nyerte meg a futamot, mert valaki megbuherálta a csónakja motorját, és dühösen keresi az elkövetőt. Érthető az idegessége, hiszen egy versenyt vesztett el, és most szeretne utánajárni a dolgoknak. Ehhez képest pár másodperc múlva észreveszi a gusztán rotyogó hagymásbabot, és Bud tökéletesen szenvtelen és elutasító reakciói ellenére megpróbál "megalkudni" (fogadni) a kajára. Ez teljesen kizökkenti a filmet abból a kerékvágásból, hogy Terence a rosszakaróját kereste, mintha elvágták volna a cselekményt, és hirtelen teljesen másról van szó. Egy pillanatra nem is érti a néző... (már aki elsőre látja... van még ilyen?). Mit beszélgetnek ezek az ételről, amikor fontosabb dolog után kellene mennie Terence-nek. Ennek ellenére egyre elmélyednek a kajával kapcsolatos párbeszédben, nemcsak kiderül, hogy ez krumplishal, de Terence feni rá a fogát. Aztán amilyen váratlanul jött, olyan gyorsan vége is szakad ennek a kis közjátéknak, és visszazökkenünk az eredeti mederbe, amikor megjelenik a szerelő.

Az egész jelenetsor megkoronázása, hogy a konfliktusból kikerekedő bunyó végén senkié sem lesz a hagymásbab. Ezek a hosszabb-rövidebb, kissé abszurdnak is nevezhető, humoros és feledhetetlen jelenetek (ilyen a fagyizós-pisztáciás is) szerintem nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a film ennyire szerethető sokadik megnézés után is. Olyan jelenetek ezek, amelyek nélkül is érthető lenne a cselekmény, tehát ha ezek netán a vágóasztalon végezték volna, akkor is kerek egész lenne a film, de szerencsére - és mindenki legnagyobb örömére - minden filmet számos ilyen kis jelenet színesíti. Szerintem amikor a pisztáciás jelenetet leforgatták, majd vászonra került, nem tudták a készítők, hogy a világ fagyiárusainak sorsát milyen mértékben befolyásolják. Én néha megkérdezem a fagyizóban, hogy naponta hányszor sütik el a pisztáciás poént a vendégek . Egyszer csalódott választ kaptam, hogy "ezen a héten még csak háromszor" .

Persze nem szeretnék filmelemzős bloggá válni, nem is értek hozzá, csak szerettem volna megosztani veletek a fenti gondolatokat, ahogyan a következőket is, bár erről már Kincs, ami nincs című bejegyzésemben részletesen írtam: ezek a filmek fele ennyire sem lennének élvezetesek, hangulatosak a tökéletesen megkomponált zenék nélkül. Az 1978-ban megjelent ...és megint dühbe jövünk sem kivétel ez alól. Ha meghallom az alábbi zenét, azonnal beugranak nekem a kiugró kutyák, lovak, jai alai, rulett, meg minden, ami a főcímben van:

A dal instrumentális változata szól a főcím alatt, amelyben az énekszólamot szintetikus hanggal helyettesítették, de ide szándékosan azt a verziót szúrtam be, amelyikben éneklik a Brotherly Love című számot. A dalt Guido & Maurizio De Angelis szerezte, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy remekművet alkottak. A hetvenes évek második felére jellemző discoszámok valamennyi jellemzője megfigyelhető a dalban. Engem leginkább a dallam és az akkordvezetés fogott meg, hiszen annyira egyedi és ötletes, hogy (szerintem) biztosan nem másolták sehonnan, és ha valaki ezt lekoppintaná, tutira felismerhető lenne a plágium. Imádom a basszusszólamot, a trombiták nagyon jól válaszolgatnak, illetve töltik ki a sorok közötti helyeket. Szerkezeti szempontból is kiváló a dal: lendületes a bevezetője, aztán majdnem ugyanazokra az akkordokra szólal meg a versszak, majd a kicsit hosszabb átvezető az igazán egyedi akkordokmenetre épülő refrénig jutattja el a számot, amelynek a végén van egy kis "levegővétel", majd kezdődik újra az egész: versszak, átvezető, refrén. Egy kis dobolós átvezető rész után egy félhanggal fölfelé modulálunk új lendületet adva a szám utolsó egy percének, hiszen az első versszakot hallgathatjuk meg újra. Olyan jól fel van építve a dal, hogy a fülünk éhesen várja mindig a következő fordulatot.

Gondoltam egyet, rákerestem a neten a Brotherly Love akkordjaira, és letöltöttem az akkordokkal kiegészített dalszöveget, melyet aztán fel is tettem a Letöltések menüpontba, a megtekintéshez kattints ide (új ablakban nyílik meg). Ahogy látszik, nem "vészesek" az akkordok, és nagyon jól is szól ukulelén. De gondoltam még egyet, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgom, és elhatároztam, hogy megcsinálom "rendesen" a dalt, azaz úgy feldolgozom, hogy a dallamot is játszom, nem csak az akkordokat sikálom.

Nem tagadom, van benne néhány apró hiba, ezeket nézzétek el nekem. Elhatároztam, ha "mutatható" állapotba fel tudom hozni, készítek róla videót, hogy legalább az alapötletet lássátok, és megtanulva sokkal jobban el tudjátok játsszani annál, mint ahogyan azt a videóban látjátok. A bevezetőt és a versszakot meglehetősen könnyű eljátszani, a bonyodalmak az átvezetőnél kezdődnek, ahol a B-dúrral tud alaposan meggyűlni az ember baja, és a refrén sem könnyű. Készítettem "hogyan játsszuk" videót is, ezt majd egy következő bejegyzésben teszem majd közzé. Addig is a "sikálós", tehát az egyszerű, akkordozós verzióval lehet próbálkozni, nem nehéz, kezdők is szeretni fogják!

Bud Spencer elmékének is szentelem ezt a bejegyzést, melyet egyben szeretettel ajánlok a Magyar Bud Spencer és Terence Hill rajongói társaságnak, a Spencerpolo.hu blogjának és a Krumplishal blognak.

Blogcímkék: feldolgozás

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/es-megint-duhbe-jovunk

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2023-03-19
Gyönyörű, napos, bár kicsit hűvös vasárnap reggelre ébredtem, és izgatottan indultam útnak, hogy egy újabb III-as tanfolyamon találkozhassak az ukulelés tanítványaimmal. Családias légkörben, kilencen csaptunk a húrok közé 9 óra után pár...

Gáll Tamás 2022-01-08
Boldog - egészségben és ukulelézésben gazdag - új évet kívánok nektek! Képzeljétek el, hogy együtt pengetünk . Ez persze pont nincs benne John Lennon örökzöld dalának a szövegében, viszont én azt szeretném, ha minél többen kedvet...

Gáll Tamás 2021-09-02
Nemrég a "Hol jártál, báránykám?" kezdetű dal dallamát tanultuk meg, most pedig a "Házasodik a tücsök" kíséretét szeretném nektek megmutatni. Ez egy nagyon kedves dunántúli népdal, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan (mindenki) ismeri. Három akkordra lesz...

Gáll Tamás 2021-09-26
A Lanikai FM-CET habos juharból készült, igazán szemet gyönyörködtető ukulele. Egy habos juharból készült Lanikait, egészen pontosan ennek az akusztikus, koncert méretű kistestvérét 2019 decemberében már bemutattam nektek. Ez most tehát a nagytesó cutaway kivitelezésben...

Gáll Tamás 2013-04-18
Felix Mendelssohn-Bartholdy 1809-ben született Hamburgban. Rövid élete ellenére - 42 évet élt - sok műfajban kipróbálta tehetségét, és jónéhány feledhetetlen dallammal ajándékozta meg az emberiséget. Ezek közül talán a legismertebb Nászinduló,...

Gáll Tamás 2017-12-07
A Baton Rouge ukulelék német standerdek alapján kínában készülnek. Ez biztosítja, hogy a németesen precíz tervezéshez megfizethető árú termék kapcsolódik. A Baton Rouge filozófiája, hogy nagyon jó ár/érték arányú ukuleléket...

Gáll Tamás 2019-02-18
Többször hallottam, láttam már Tanglewood ukulelét, de mindeddig nem került sor arra, hogy kipróbálhassam. Most végre eljutott hozzám egy példány, melyhez egy lelkes olvasónk, Ádám közbenjárására is szükség volt. Azért is voltam nagyon kíváncsi...

Gáll Tamás 2020-12-14
Ahogy a korábbi bejegyzésben olvashattátok, egy közös karácsonyi ukulelés produkcióra hívtalak Titeket, kedves Ukulelések. Azt kértem, hogy akinek van kedve, ideje, pengesse (és énekelje) el az Ó, gyönyörű szép kezdetű dalt, és a felvételt küldje...

Gáll Tamás 2022-02-20
Régóta készülök arra, hogy Johnny Cashről írjak blogbejegyzést, illetve feldolgozzak tőle egy számot (aztán lehet, hogy többet is fogok). Szerintem ő az a dalszerző, előadó, akiről mindenki kellett, hogy halljon akár szereti a zenéjét, akár nem. Élete megérne egy...